←

A módszer

Ahogy én gondolkodom a smash burgerről

A hús – Itt kezdődik minden

Marhahússal dolgozunk, és erre betegesen ügyelünk. Már vagy tizenöt hentest kipróbáltunk, folyamatosan kerestük, és úgy érzem, mára megtaláltuk.

Rengeteget kísérleteztem különböző marharészekkel, oldalassal, szeggyel, különféle húskeverékekkel és darálási technikákkal.

A hús nálunk nem lehet kompromisszum kérdése. Ez az egésznek a lelke. Folyamatosan figyeljük, teszteljük, ellenőrizzük. Csak olyan hússal vagyok hajlandó dolgozni, amivel maximálisan elégedett vagyok.

Kétszer daráljuk.

A húsgolyó – 80 gramm, nem véletlenül

Húsgolyók és frissen nyomott pogácsák a vason, felülnézetből

Minden reggel mi magunk golyózzuk ki a húst, kizárólag az aznapi mennyiséget.

80 grammos, szép, laza, levegős golyókat formázunk. Nem tömörítjük össze, mert fontos, hogy a rostlapon könnyen szét tudjuk kenni.

A smash burger egyik alapszabálya, hogy a húspogácsa legyen viszonylag kicsi. Ezzel egyet is értek, de mi azért kihasználjuk a felső határt. Két 80 grammos hússal dolgozunk, tehát egy burgerünkben összesen 160 gramm marhahús van.

Ez már egyáltalán nem egy kicsi burger.

A rostlap – Ahol az egész eldől

230 fokos öntöttvas rostlapon dolgozunk.

Hosszú kísérletezés vezetett idáig. Nem a legegyszerűbb technológia az öntöttvason dolgozni, de nekünk ez adja azt a végeredményt, amit keresünk.

A hús felületén kialakuló intenzív Maillard-reakció adja azt a gyönyörű barna kérget, a ropogós széleket és azt a karakteres pirult húsízt, amitől számomra egy smash burger igazán smash burger.

Kívül intenzíven pirult, belül szaftos. Ez a cél.

Sokan azt hiszik, hogy a smash technológia annyi, hogy egy húsgolyót valahogyan kilapítunk a rostlapon.

Hát nem.

A húsnak megfelelően oda kell tapadnia a sütőfelülethez. Figyelni kell a rostlap hőmérsékletére, az olajrétegre, a hús zsírtartalmára, a sütőfelület állapotára és még rengeteg apróságra.

Ez egy élő dolog. Olyan, mint egy pizzatészta. Folyamatosan figyelni kell, reagálni kell rá.

Ezt nem lehet pusztán egy recept alapján megtanulni. Érzés kell hozzá. Van benne egy olyan szakmai rutin, amit csak rengeteg gyakorlással lehet megszerezni.

A húst nagyjából másfél percig sütjük az első oldalán, majd megfordítjuk, és a másik oldal csak annyi időt kap, amíg a sajt szépen ráolvad.

Az eszközök – Spanyolországból

A smashelő eszközeinket kifejezetten Spanyolországból rendeltük. Ezt sem bíztuk a véletlenre: olyan professzionális eszközöket kerestünk, amelyeknek megfelelő súlyuk és kialakításuk van.

A smashelésnél nagy erőt alkalmazunk, de a technikához érzék is kell. Fontos, hogyan nyomjuk rá a húst a forró rostlapra. A cél, hogy a hús ne az eszközre tapadjon, hanem megfelelően érintkezzen a sütőfelülettel, és kialakuljon rajta a jellegzetes kéreg.

A kész húst szintén Spanyolországból rendelt, speciális kaparóeszközzel fordítjuk és emeljük fel.

Ez különösen fontos. A smash burger egyik lényege a húson kialakuló intenzív, pirult kéreg. Nem szeretnénk, hogy ez a rostlapon maradjon. A teljes kéregnek a húsra tapadva, a vendég burgerébe kell kerülnie.

A fűszerezés

Kizárólag sóval és frissen őrölt borssal fűszerezzük a húsainkat.

Nem akarjuk elnyomni a marha természetes, karakteres ízét különféle fűszerkeverékekkel.

A frissen őrölt borsnak viszont mindketten a fanatikusai vagyunk, úgyhogy azt semmiképpen nem hagyhatjuk ki.

A sajt

Amerikai sajtot használunk, mert szerintem egy igazi smash burgerhez ez az ideális választás. Rengeteg sajtot megvizsgáltunk, és kifejezetten magas cheddar-tartalmú amerikai sajtot kerestünk. Úgy érzem, megtaláltuk a megfelelőt.

Nálunk szóba sem jöhet egy kemény cheddar, ami kilóg a burgerből, nem olvad el teljesen, és kellemetlen harapási élményt ad.

Egy alap dupla burgerbe négy szelet sajt kerül, mindkét húspogácsára kettő. A célunk egy igazán sajtos, krémes összhatás, ahol a hús és a sajt szinte egy egységet képez minden harapásnál.

A sajtot közvetlenül a hús megfordítása után helyezzük a forró húspogácsákra. A sajt olvadása egyben az időzítésünk is: mire teljesen ráolvad, a hús is elkészül.

A buci – Martin's Potato Bun

A Martin's Amerikában a hamburgeres kultúra etalonnak számító bucija.

Számomra nem volt kérdés, hogy nekünk is be kell szereznünk.

A tengerentúlról hozatjuk, ami logisztikailag egyáltalán nem egyszerű történet. De végül megtaláltuk a megoldást.

Örülök, hogy ezzel dolgozhatunk, és eszem ágában sincs lecserélni.

A puhasága, a textúrája és az egész karaktere pontosan illeszkedik ahhoz, amit egy smash burgertől elvárok.

A bucikat egy speciális, Franciaországból rendelt professzionális pirítógéppel készítjük elő.

Belga vajat használunk. A gépben egy külön vajadagoló henger található, amelyen minden egyes bucit végighúzunk pirítás előtt.

Így a buci egyenletes vajréteget kap, majd gyönyörűen lepirul. A vaj különleges illatot és ízt ad neki, a pirítás pedig egy vékony kérget képez a belső felületén.

Ez technológiai szempontból is fontos: segít megakadályozni, hogy a buci túl hamar magába szívja a hús szaftját és a szószt.

A cél, hogy a buci megőrizze a jellegzetes puhaságát, miközben a belső felülete megfelelően pirult marad.

A Prof szósz – Pontosan 30 ml

A Prof szósz a saját fejlesztésű, házi szószunk. Nagyon sok változat készült, mire kialakult a végleges receptúra.

Egy kifejezetten savas, borsos, krémes karakterű szószt akartam, ami kiegészíti a marhahús és az olvadt sajt gazdag ízét. Nem csípős, inkább az ízek egyensúlyáról szól.

A szószt házon belül, frissen készítjük, és a mennyiséget is szigorúan szabályozzuk. Speciális adagolóeszközt használunk, amellyel minden burgerbe pontosan 30 ml szósz kerül.

Nem szemre dolgozunk. Fontos, hogy a vendég minden alkalommal ugyanazt az ízélményt kapja.

A hagyma – Mélyít

A hagymát külön, előre készítjük el a rostlapon. Alaposan lesütjük, és egy kevés almaecettel, valamint Worcestershire-szósszal ízesítjük.

A hagyma mélyíti az ízeket, gazdagabbá, umamisabbá teszi a burgert. Nagyon fontos összetevő, de nem szabad elnyomnia a marhahús ízét.

Egyelőre nem Oklahoma-stílusú burgert készítünk, tehát a hagymát nem nyomjuk bele a húsba a smash során.

Mi külön készítjük el, kontrollált technológiával, hogy mindig ugyanolyan ízű és állagú hagyma kerüljön a burgereinkbe.

Az uborka – Az apró részletek számítanak

Kifejezetten olyan csemegeuborkát kerestem, aminek intenzív, kapros karaktere van.

A kapor szerintem fantasztikusan illik a marhahúshoz, mégis azt vettem észre, hogy sok magyar csemegeuborkából szinte teljesen eltűnt ez a karakter.

Pedig ennek nagyon fontos szerepe van.

A smash burger alapvetően egy zsírosabb, intenzív, sajtos-húsos étel. Ezt a gazdagságot savakkal kell egyensúlyba hozni.

Nálunk ebben két dolognak van kiemelt szerepe: a szósznak és az uborkának.

Egy jól eltalált savasság teljesen megváltoztatja a harapási élményt.

Nem elég laposra nyomni.

Rengeteget kísérleteztem különböző húsrészekkel, rostlapokkal, smashelő eszközökkel és sütéstechnológiákkal.

A smash burger egyszerű ételnek tűnik, de technológiailag egyáltalán nem az.

Szerintem sok helyen félreértik az egész műfajt.

Hatalmas, tornyos, tányérszervizes hamburgereket készítenek, nem megfelelően pirult hússal, gyakran kiszárított végeredménnyel.

Nekem ez nem erről szól.

Nem akarok egy olyan hamburgert, amit késsel-villával kell megenni, és három percig azon gondolkodsz, hogyan fogj hozzá.

A Burger Prof filozófiája

Számomra a smash burger legyen juicy, legyen dirty, legyen sajtos, szaftos, kicsit maszatos.

Legyen benne egy nagyon jó hús, ropogós kéreggel, egy puha buci és mindenből pontosan annyi, amennyi szükséges.

Nem akarunk feleslegesen túlbonyolítani semmit.

Papírba csomagolva megkapod, beleharapsz, megeszed, kidobod a papírt, és mész tovább boldogan.

Számomra erről szól a smash burger.

És pontosan ezt akarjuk csinálni a Burger Profban.

– Pisti